Nos, tegnap megérkeztünk, Nóri elég jól bírta a repülést, én elég rosszul. Rájöttem, hogy utálok repülőn utazni, legközelebb csak bicaj. Vagy a teleport, ha már feltalálják addigra. Viszont kaptunk enni és inni a gépen, úgyhogy legalább megvendégeltek minket. Az érkezésünk is rendben volt. A Gatwickről Londonba tartó vonatunkat viszont törölték, ezért egy korábbira szálltunk fel, mert ezt tanácsolták. Velünk együtt még sok-sok ember kapta ezeket az instrukciókat, és ezért a Pécs-Szentlőrinc utaslétszámot kell elképzelni. Annyi volt a különbség, hogy a körülményeket figyelembe véve a kalauzok körbe sem jártak, és helyette a hangosbemondóban elnézést kértek azért, hogy csak ennyi kocsit indítottak ezzel járattal, és így mindenkinek kellemetlen lett.

A szállásunk szokásos külvárosi lakás, a környék minden szokatlan, meglepő és ijesztő elemével. A szállásadónk egy 31 éves fekete nő, akinek a lakása tele van pozitív gondolatokkal, és így kellemes társaság is, Nórival nagyon szimpatikusnak találtuk. Ha lesz indítattásom, és engedélyem, akkor lefényképezem majd mantráit szerte a lakásban. Egyébként meglepődött azon, hogy Gatwicken két nagy géppuskát markoló rendőrt is láttunk. Szerinte ezek a dolgok nem normálisak, mint ahogy az sem, hogy a különböző térfigyelő, buszfigyelő kamerák (CCTV-k) átlagosan napi 300-szor figyelnek meg minket. Állítólag eltűnt az 5 évvel ezelőtt használatos buszbérlet is, ami egy sima papírra nyomtatott dolog volt. Azóta ha jól tudjuk, csak az Oyster Card van, ami több szempontból is jó. Bárhol használható, elektronikusan feltölthető, buszbérletnek is jó, és mivel van rajta egy sorozatszám, a használójának az útja egyszerűen nyomonkövethető. Ezt a fonalat most itt elvágom, a többi kiderül a Zeitgeist és Zeitgeist Addendum filmekből...

A hajnali 1:30-as kelés, és az összesen 10 óra utazás után a délután már estének tűnt, és egy klasszikusnak számító tescos kajavásárlással telt. Aki emlékszik még az 5 évvel ezelőtti útra, az valami hasonlót képzeljen.

Hasonlóképpen a közlekedés sem sokat változott azóta, a buszok még mindig nehézkesen járnak. Viszont végre rájöttem, mi jellemző leginkább a londoni közlekedésre: praktikus. Mindenki igyekszik minél praktikusabban közlekedni (gyalogosok átmennek a piroson, ha épp nem jön autó, ha jön, akkor integetnek és megköszönik, úgy mennek át, az autósok meg lassítanak). Hasonlóképp előnyt élveznek a biciklisek is, mindenki megvárja őket, a busz is türelmesen lassítva halad, ha nem tud előzni. A motorosok jobbról-balról előznek, ahogy nem szégyellnek. A buszt pedig mindenki igyekszik tiszteletben tartani, és haladását megkönnyíteni. De a buszsofőrök is előszeretettel engedik kikanyarodni a kereszteződésben veszteglő autókat, és a többi buszt is. És sokszor csak centiken múlik, hogy nem visznek el tükröket meg más autókat, de ügyesen megoldják. Persze ettől még idegesítően lomha az egész, viszont mi épp nem sietünk munkába.

Nos tehát, ma nekiálltunk, hogy felfedezzük Londont. A London Bridge volt az első állomás, itt szálltunk le a buszról és gyalogtúrában igazi jó turista módjára bejártuk az összes nevezetességet, és szorgalmasan fényképeztünk minden épületet, érdekességet, ami csak egy magunkfajta turistát érdekelhet. Majd holnap talán sikerül felraknom néhány képet, addig is a kínálatból (meg is számozom, hogy én is lássam, milyen hatékonyak voltunk:

1. London Bridge
2. UPDATE: kifelejtettem az HMS Belfastot!
3. Tower Bridge
4. Tower
5. Gyalogút a Temze mentén, Millenium Bridge
6. St. Paul's Cathedral
7. UPDATE: voltunk még a Court of Justice előtt is
8. Westminster Bridge, London Eye, Parlament, Big Ben
9. Westminster Abbey (csak most jöttem rá, hogy ezt apátságnak hívják, és nem katedrálisnak, ejj-ejj)
10. Downing Street (kár, hogy az utca bejáratát rendőrök őrzik)
11. Trafalgar Square
12. Buckingham Palace
13. Green Park
14. McDonald's a Marble Archnál (Illés Gábornak) - két hamburger, és egy kis krumpli
15. Oxford Street (Marks and Spencer - Nórinak, HMV- nekem)
16. Számoljuk még plusz egynek a soha meg nem mozduló őröket, akik néha lovakon ülnek, néha meg egy kis őrbódé előtt állnak és menetelnek.

Menet közben igyekeztem minél több színű taxit is lefényképezni, hogy lássuk, milyen sokszínű London, és a szerettem volna megörökíteni a két konkurens városnéző busz járatait egy képen, ami többé-kevésbé sikerült csak, viszont elpocsékoltam egy csomó filmet rá (van a harsány The Big Bus Company nevű, és a kissé sértődötten magát "The Original Tour"-nak hívó). Kocsifetisisztáknak jelzem, hogy sikerült az össze autóskártyákról ismert prémium márka autóiról fotót készíteni, újra 10 évesnek éreztem magam, mikor egy Bugattira vagy Ferrari-ra rácsodálkozhattam. Aki pedig szeret sok-sok embert nézni egyszerre, annak is próbálok megfelelő fotókkal szolgálni (Szabi).

Vetítik a Predators-t, Nórinak megígértem, hogy befizetem egyre (persze csak engem érdekel...). Most pihenés, holnap újra végigszántjuk a várost.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.