A kilencvenes évek elején valamelyik karácsonyra kaptunk egy olyan könyvet, amiben megmagyarázhatatlan jelenségek voltak szépen tematizálva. Az egyik fejezet a kísértetekkel foglalkozott, és kiemelt helyen szerepelt benne súlyos titkokkal övezett Feketerigó, eredeti nevén Glamis kastély, amelyben több szellem is kísért. A szürkeruhás hölgy, egy szolgálófiú mind híres – ámbátor halott – lakói a kastélynak, és ha mindez nem lenne elég, ott van rejtélyes „titkos szoba”, amelynek az ajtaja és ablaka helyén fal áll, örökre bezárva azt, ami odabent van. Hogy tényleg örök kárhoztatásukat töltik a vasárnap is kártyázó nemesek, nem tudni, mindenesetre állítólag szombat éjjelenként hallani a jajveszékelésüket.

Valahogy az egész utunk egyfajta felnőtté válás története lett számomra (még ha sokszor látszólag visszacsöppentem a gyerekkorba) és ennek egy újabb állomása lett a mai állomás. Kisgyerekként ugyanis megbabonázott a fényképek titokzatossága, és sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is ott állhatok annak a fényképbeli, távoli kastélynak az udvarán, és végigjárhatom a titokzatos helyszíneket is. Kísértetet ugyan nem láttunk, mégis lenyűgöző volt a látvány, és a tudat, hogy végre ott vagyok, egy apró gyerekkori álom teljesült, kívánom, hogy mindenkinek legyen része hasonló élményben.

Készítettem videókat és unásig fényképeztem a kastélyt és a körülötte elterülő parkot. A többi ott nézhető, hallgatható. Mivel itt egy „kölcsön” internetet használok (a lopás olyan csúnya szó), elég gyenge a jel, nehezen töltődnek fel a dolgok, de azért igyekszem megosztani. Az egyetlen dolog, ami kicsit zavart minket, az egy olasz egyetemista társaság volt, aminek az egyik exibicionista tagja egészen elfelejtett agressziós érzéseket keltett bennem (csak megnyugtatásképp: Nórit is idegesítette egy idő után).

Na meg persze a dundee-i tömegközlekedés: két szolgáltató van, ezért ha valaki bérletet vesz az egyikre, akkor a másik már nem nyulka-piszka. Ez olyan, mintha mondjuk Pécsen fele annyi járatból csak minden második lenne jó. És persze nem tudtak visszaadni sem a buszon 5 fontosból, aztán mikor vettünk két heti bérletet (ami jó a környékbeli falvakba is) majdnem ötvenért, a buszsofőr megjegyezte, hogy ma aztán jó napja van. Egyébként végtelenül kedvesek, segítőkészek az emberek, például a buszsofőrök kivétel nélkül, de voltunk egy információs központban is, és ott is készséggel álltak az ember rendelkezésére. Ez a kontraszt London után különösen éles. Kicsit olyan, hogy az ember minden kérdés, útbaigazítás után győztesnek érzi magát, mert olyan jól bánnak vele.

Holnap korai kelés, Edinburghbe megyünk. Ott épp holnap kezdődik a Fringe fesztivál. Szerintem nem látunk belőle semmit, de azért hoztam egy 300 oldalas kiadványt róla. Ugye mindenki emlékszik még az idei pécsi Fringe-re, ahol két remek zenekarral is felléptem? Ugye milyen jó volt? Ugye?

ja, a képek itt a szokásos helyen:

http://picasaweb.google.hu/110530974810600740413

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.