Figyelem, megrázó képsorok következnek. A műsorszám megtekintése tizenhat éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott.

Állunk a buszmegállóban, hogy elérjük a csatlakozásunkat, és időben visszaérjünk. Egyelőre még sehol semmi, kicsit idegesek is vagyunk emiatt. Tíz perc után senki sincs a buszmegállóban, és úgy tűnik, hogy buszok sem akarnak jönni. Honnan ismerős ez a helyzet? Ja, ez nem az istenhátamögötti drumnadrochiti buszmegálló, hanem a Dundee városszéli, és hétfő este háromnegyed nyolc van és már nagyvonalúan elengedtünk két nem nyúlka-piszka buszt is, hogy olyannal menjünk le a távolsági buszpályaudvarra, amihez jó a bérletünk. Jön az ötlet, hogy nézzük meg a mögöttünk lévő menetrendet, jön a felismerés, hogy a mi buszaink belátható időn belül nem is jönnek, de már a másikak sem. Némi idegesség, de azért a Londoni buszt mégsem kéne lekésni. A megfelelő adrenalin szint elérése után elvonszoljuk a csomagjainkat a közeli kórházhoz, és taxit rendelünk. A sofőr igazi skót, úgy is beszél, mint ahogy már megszoktuk, itt egy példa:

-         Agsdfhégjs dgsbmévdsgupoiscngérég sdépghjbgdmé?

-         Yes miszter.

-         Géerugvrnprumésvjdmfvsé.dbjgbweptéorn!

-         OK.

-         Gvrejgerivompei?

-         Yes.

Semmi gond, csendes idegeskedéssel átvesszük a csomagjainkat, és egy fekete, számzárral védett aktatáskában átnyújtjuk az öt perces útért fizetendő csillió-billió fontot, ropogós, kötegelt bankjegyekben. A pályaudvaron rengeteg ember vár a londoni buszra, szokásos tömörülés és megint csak felül találunk helyet, pedig megfogadtuk a múltkori szauna után, hogy alulra ülünk. Két dolog, ahogy sosem szabad utazni: éjjel egy távolsági busz emeletén tíz órán át, a másikat meg elfelejtettem, de nem is fontos. Ha már úgy döntöttünk, hogy Bruce Lee és Chuck Norris kegyetlen mozdulataival karatézzuk szét szervezetünk törékeny egyensúlyát, legalább próbáljunk meg aludni, hiszen éjjel van. Picit émelyeg a gyomrom már megint, és nem tudok aludni sem, csak ide-oda dobálom a fejem az ülésen. Hiába szunyókálnak körülöttünk csendesen az emberek, csak nem találom az optimális pózt, és igyekszem mély lélegzetvételekkel csitítani az émelygést. Mély lélegzetvétel, émelygés, mély lélegzetvétel, émelygés, mély, émelygés, ÉMELYGÉS.

Legutoljára 11 éves koromban a romániai buszkiránduláskor volt az, hogy én voltam az a kisfiú, aki miatt meg kellett állnia a busznak valamelyik város kellős közepén, hogy a járda melletti fa tövébe hányjam az utazás fájdalmát. Talán említettem már, hogy ez az egész kirándulás sok tekintetben újra gyerekké változtatott, viszont eljött egy olyan része is a gyerekkornak, amit már szívesen magam mögött tudtam volna. Valamikor az éjszaka közepén tört rám szörnyű a felismerés, hogy a kimerültségből fakadó rosszullétemet, és gyomorgörcsömet csak egyféleképpen tudom enyhíteni. Így eshetett meg az, hogy míg a busz folyosóján walkmanjét hallgató kínai srác a vécére várt, addig a fal túloldalán én már tisztességesen hánytam az epét, a régi szép időkhöz illően. Ezután egy picit megnyugodtam, és egy rágót kérve visszaültem Nóri mellé, és próbáltam visszaaludni.

KEDD

Még mindig a buszon ülünk, talán egy óra telt el, és már megint görcsöl a gyomrom, itt már tudtam, hogy vörös riasztás van, főleg mivel nem is ettem semmit. Mikor harmadszorra léptem kis a busz vécéjéből, a közelben ülők közül többen is megnéztek maguknak, és az emeleten is feltűnt, hogy ez a fiú bizony ide-oda járkál, illetve bizonyos jellegzetes hanghatások, nyögések is kísérik sárgás színű, keserű-édes folyadék felszínre törését. Nóri mindvégig kitartott mellettem, és ápolt nagy betegségemben, és próbált Birminghamnél nyugtatni, hogy már csak két óra van hátra. Ő sem aludt túl jól, de megint jobban bírta az utazást, mint én. Londonba érkezésünk után keserves kínok között, elaléltan bevonszoltam magam a pályaudvarra, a fizetős vécében tett rövid látogatás után pedig elküszködtük magunkat a vasútállomásra. Ott leroskadtunk egy padra a vécéhez közel, és vártuk a járatunkat Gatwickbe. A busz a papírforma szerint reggel hétkor ér be, de én belekalkuláltam útzárat, dugót, és mindenféle vis majort, ezért elővigyázatosságból délre rendeltem meg a jegyeinket. Természetesen Nagy-Britanniában a tömegközlekedés az óramű pontosságával működik, így a rendelkezésünkre álló időt bátran fordíthattam pár újabb deci felgyülemlett epe eltávolítására, és Nóri ölében békésen (?) álomba szenderülésére. Mire felszálltunk a menetrendszerinti járatunkra, egy tetszőlegesen kiválasztott Baranya megyei falu éves költségvetésének megfelelő összeget dobtam be fontban a fizetős vécé bejáratánál, és a vécékagylók régi kedves barátjukként mosolyogtak rám, mikor feléjük hajoltam. Továbbá jobban hasonlítottam egy felmosórongyra, amivel ötször végigtörölték a teljes Victoria pályaudvart, mint arra a szeretetreméltó emberre, akit ismertek. Persze ebben segítségemre volt a sokak által sérelmezett Cousteau kapitány ábrázatom is. Gatwickben egy újabb fekete aktatáska bánta a szálláshelyre érkezésünket, de végre megérkeztünk az előre foglalt vendégházba, ahol nagyjából végigaludtuk (főleg én) a délután hátralévő részét.

SZERDA

Igazából most már a vonaton ülünk, utazunk Pécs felé, rendben hazaértünk, és csak kicsit voltam rosszul a repülő ereszkedésekor. Persze jobb lett volna, ha nem horkol mellettem egy vízilabda válogatott játékos egész úton, úgy hogy még a közös karfánkat is lenyúlja, de hát semmi sem lehet tökéletes. Összességében jól éreztük magunkat a nyaralás alatt, de azért örülünk, hogy végre itthon vagyunk. Igyekszem még pár képet feltölteni erről a pár napról, aztán úgyis találkozunk személyesen.

Utazás vége.

U.I.: Tegnap egy Top Gear magazin akadt a kezembe, és lefényképeztem belőle a legújabb Bugatti akármit, ami 400 km/h végsebességre is képes. Ma pedig a gatwicki reptér várójában két Lamborghini is közszemlére volt téve. És mivel ma már régi épületeket nem fényképeztünk, azt hiszem ez eldöntötte végül a Templomok vs. Szupersportkocsik harcot.

U.I.2: Fényképek az utolsó napokról holnap töltődnek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.