Ma bizonyos értelemben nem voltunk annyira hatékonyak, mint tegnap, de a magunk módján azért kitettünk magunkért. Pikáns részletek később. Szóval, késői kelés, tescozás, aztán ebéd, délután fél4 után hagytuk el a szállásunkat, előtte Ebbs, a hostunk adott pár tuti tippet mit nézzünk meg. Hol lehet például olcsón ezt-azt vásárolni - elvégre mégiscsak turisták volnánk, vagy mi. Az elsődleges célpont ma így Notting Hill lett ( http://images.teamsugar.com/files/upl0/19/190695/06_2008/NottingHillRobertsGrant.jpg ). Bebuszoztunk az Oxford Circusig, onnan pedig újra átvágtunk a maradék Oxford Street-en, Nóri most jobban tolerálta a hömpölygő tömeget, tegnap 6 óra gyaloglás után már kevésbé. A Marble Arch után pedig bevetettük magunkat a Hyde Parkba, igaz, ma még csak ismerkedtünk vele, csakúgy mint a folytatás Kensington Gardens-szel, amelynek a végén belecsöppentünk a Notting hilli forgatagba (remélem számoljuk az újabb nevezetességeket. Nóri+Gábor turistakombó - London: sok - null). Meglepő módon, egyúttal szomorúan vettem tudomásul, hogy a globális felmelegedés kikezdte a londoni parkokat - már tegnap is feltűnően sárga volt mindenhol a fű, és ez alól a jó öreg Hyde Park sem kivétel (apró érdekesség, hogy a park a nevét egy tudós páros egyik feléről, egy bizonyos Mr. Hyde-ról kapta, annak ellenére, hogy barátja Dr. Jekyll érdeme volt a legtöbb felfedezés).

Notting Hillbe érkezve kíváncsian fürkésztük a ránk várakozó, unalmában ujjaival malmozó Julia Roberts-et és/vagy Hugh Grant-et, de helyette, egyszer csak egy lemezbolt előtt álltunk. Igazság szerint ez már a második volt, de az elsőben csak klasszikus CD-ket árultak, és mondtam Nórinak, hogy oda ne menjünk be. A kivárás taktikája elég sikeresnek bizonyult, és egy olyan boltban találtuk magunkat, ahol életem néhány legszebb percét (félóráját) töltöttem. Aki látta vagy olvasta a High Fidelity-t, az egy olyat képzeljen el három szinten, aki pedig nem, annak itt egy kis ízelítő (remélem múködni fog a képfeltöltős ötlet):

http://www.youtube.com/watch?v=VK9R3hvWfhU

Ha tegnap 10 évesnek éreztem magam a sportkocsikat fényképezve, akkor ma pedig a legszebb középiskolás éveimet idéztem fel, amikor minden hülyeséget megvettem CD-n. Ma is ez történt, kivéve, hogy azóta már dvd-k is léteznek, és egy olyan klasszikus boltban jártunk, ahol használt cd-ket is árultak az újak mellett, és a kevésbé kelendő árut pedig leárazták. Az, hogy mindenféle ritkaságok is megtalálhatók voltak az üzletben, arról már nem is beszélek. És ha a VHS nem lenne teljesen idejétmúlt, még talán a teljes Buffy-Angel kollekciót is elhoztam volna - feltéve, ha tudtam volna őket hova tenni. De szerencsére a technológia már elavult és az összes egyébként is megvan illegálisan letöltött videó formájában, ezért a jobbik eszemre hallgattam, és nem vettem meg ezeket. Nóri is sokat küszködött, hogy vajon az Illés együttes válogatását vigye haza a szüleinek (ugye értjük, London, Anglia, tökismeretlen bolt, és egyszer csak magyar Illés cd), de végül is kiegyezett a Red Hot Chili Peppers-szel egy döntetlenben (nekem is csak egy interneten meg nem talált Bruce Dickinson hajmetál dvd antológia maradt - Pápai Gábor, ha hazaértünk, természetesen egyből átmásolom:)). Nehezen szakadtunk el, mert a CD vásárlás öröme rég elfeledett endorfinhormonokat szabadított fel, és az izzadt kezemmel boldogan szorongattam a tokokat. De hát ekkor még nem sejtettük, hogy mi vár ránk...

Már akkor gyanút fogtam, mikor egy ötéves forma kisgyerek 50p-ért kínált Simpsons és Itchy and Scratchy képregényeket fogdosott egy dobozban az egyik üzlet előtt. Amint eltűnt onnan én is szemrevételeztem a dolgokat, de egyelőre nagy bölcsen nem mertem vásárolni. Egy, az előbbi lemezbolthoz hasonló kaliberű könyvesbolthoz érkeztünk. Az egyetlen különbség az volt, hogy míg az előbbiben bakelit ritakságokat lehetett vásárolni, addig itt nejlonba csomagolt Batman és Wonderwoman számokat (sosem láttam még ilyet eddig, csak a Simpsons-ban). Szóval, ha valakinek hiányzik a gyűjteményéből egy-egy ilyen szám, azt 15-65 terjedő fonttal kompenzálni lehet. Természetesen ezek mellet még legalább 15 olyan szuperhős, történetei elvihetők, amiket nem is ismertünk. Ezen kívül pedig ezernyi secondhand könyv roskadozott mindenhol. Futottam egy kört a kedvenc íróimmal, 4-2 talált, és boldogan markoltam fel a könyveket, amikre Nóri rámutatott, könyvenként 3 fontos áron. Itt már az egekben jártak a boldogság hormonok, és még 1 óra múlva is, de Nóri nagy nehezen kituszkolt az üzletből, abban egyeztünk meg, hogy majd még visszajövünk ide (Nightmare's on Elm Street képregény valakinek? Zombi Pókemberes képregény? Áhh...).

Abban állapodtunk meg Nórival, hogy én elkölthetem a nehezen megkeresett forintjaimat hülyeségekre, ha ő is vehet magának egy sálat a sarki ajándékboltban amit a két - világ legjobb - boltja közt láttunk. Zöldet választott, és megtiltotta, hogy leírjam, de mondtam neki, hogy nem tudom ezt megígérni: sálat vett, de csadort kapott helyette. Talán a növekvő arab lakosságra való tekintettel nem sima sálakat árulnak a londonos bögre, és a mackó nemzetőrök mellett. Kihajtogatva fél lepedőnyi is lehetett az új szerzemény.

Hazafelé felszállt a buszra egy szemmel láthatólag mentálisan zavart, exhibicionista, talán alkoholista, és egyéb szociális problémákkal küszködő spanyol vendégmunkás. Iphone-járól megszólaltatta a kedvenc spanyol dallamait, amikhez énekelt is, a tempót adta a lábával kezével, és bevetette azt a klasszikus trükköt is, mikor úgy hallgatunk zenét, hogy közben a hangszóróra rányomjuk a hüvelykujjunkat, majd elvesszük, majd megint rányomjuk. Néha ezt a metódust ritmusra applikálta (ugye Robi?). Természetesen mindezt a mellettünk levő ülséen tette. De nem csak minket zavart. És, hogy vajon miért nem szólt neki senki? Igen, nyilván a kollektív felelősség ilyenkor arányosan eloszlik, de valószínűleg az is sokat számított, hogy a szájkosár nélküli rotweilerét a mellette lévő ülésre ültette. Igaz, a szerencsétlen kutya csak a nyálát csorgatta álmosan a huzatra (amire aztán később kevésbé tájékozott újfelszállók ráhuppantak), és mikor a gazdája egy fiatal lánytársaság provokációjára ugatással válaszolt, a kutya is ugatással válaszolt a gazda provokációjára.

Ja, láttam tök olcsó Supermanes pólót is, de egyelőre még kivárok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.