11 órányi buszozás után szerencsésen megérkeztünk Dundee-ba. Az utazás rettenetes volt, a kései indulást leszámítva több szempontból is. Valami miatt úgy érezte a sofőrünk, hogy az emeletet (merthogy kétemeletes busszal mentünk) rendesen ki kell fűtenie. Ahogy az már lenni szokott, természetesen nagy boldogan az elsők között szálltunk fel a buszra, természetesen az 50 fokos fűtőtest mellé, ami mellett még lehelletnek sem nevezhetjük a busz tetejéből érkező „légkondicionálást”. Természetes szellőzés híján igen hamar jó meleg lett a hangulat az emeleten, mire szóltak, hogy fent kibírhatatlan az időjárás, addigra már mindenki kiszaunázta magát. Nagy nehezen túltettük magunkat ezen, és megpróbáltunk aludni, de a szűk ülések között ez sem egyszerű feladat. Bevallom, a vége felé elég tisztességesen émelyegtem, és megváltás volt némi friss levegő a glasgow-i pályaudvaron. De megérkeztünk, és ez a lényeg.

Néhány alapvető tudnivaló Skóciáról:

1. tele van hegyekkel
2. minden nagyon zöld
3. mindenhol állatok (birkák, tehenek) legelnek
4. minden nagyon zöld

Az utolsót tudom, hogy már írtam, de nem győzöm hangsúlyozni, különösen, hogy Londonban többször is szomorúan tapostuk a Hyde Park megsárgult gyepjét. Dundee pedig egy nagyon nyugis hely, egyből otthon(osan) éreztük magunkat. A nagy betűkkel beharangozott BUSZPÁLYAUDVAR például legfeljebb a dombóvári hasonló intézményt közelítheti meg. Otthonosságot adott szerintem az is, hogy eddig nem nagyon láttunk feketéket, spanyolokat, brazilokat, eltakart fejű muszlimokat sem. Csak fehér gyerekek kergetőznek a zöld fűben, és az egyetlen furcsaság mindössze az, hogy ők ugyanúgy néznek ki.

A szállásunk tágas és jó környéken van, a kilátás a Tay folyóra nyílik, lehet guglizni. A szállásadónk, Erik (igazából Khalid Elherik) is rendes volt, lejött értünk a buszmegállóba, és hazafuvarozott minket. Egyébként líbiai, és orvos. Reméljük nem rajtunk kísérletezi ki a rák ellenszerét valamelyik éjszaka. Van itt egy pakisztáni srác is, aki épp elköltözik, vele is váltottunk pár szót, ő is készséges volt. És ami a legfontosabb, megvizsgáltuk a közeli Tescot, amely eddig a legjobb Tesco, ahol életem során megfordultam. Nagyjából ennyi.

Tudom, ma nem voltam vicces, de kegyetlenül fáradtak vagyunk. Holnap talán Glamis kastély!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.